lunedì 13 aprile 2009

Felhőevők/Mangiatori di nuvole

"Mangiatori di nuvole" e il racconto di Angi Máté: "Volt egyszer egy város" ("C'èra una volta una città") hanno vinto il 1. Premio ex equo al Concorso "Aranyvackor" di Budapest!

A "Felhőevők" Máté Angi kolozsvári író "Volt egyszer egy város" című írásához készült.
A mese és az illusztráció megnyerték az idei Aranyvackor Pályázat megosztott 1. díjainak egyikét!
Ez az első alkalom, hogy Magyarországon részt veszek illusztrációs pályázaton és kiállításon. Ezúton is szeretném megköszönni a Pozsonyi Pagony Kiadónak és a független zsűri valamennyi tagjának a megtisztelő kitüntetést és Anginak a varázslatos hangulatú meséjét!

La tavola "Mangiatori di nuvole" illustra una fiaba della straordinaria scrittrice ungherese-transilvana Angi Máté. Angi ha scritto un ciclo di brevi racconti per il Concorso "Aranyvackor" della Casa Editrice Pozsonyi Pagony di Budapest e mi ha chiesto di illustrarne una. Io ho scelto la storia del forno abbandonato dagli uomini che comprano ormai tutto (compreso il pane) dal supermercato. Il vecchio forno fuori moda, solo e annoiato, un giorno triste e nuvoloso comincia a risucchiare con il suo camino tutte le piccole nuvolette del cielo. Le cuoce e sforna delle pagnotte-nuvola così profumate che attira vicino tutta la gente della città che non appena mangiano le pagnotte-nuvola cominciano a sollevarsi e volare sopra la città.
Una splendida piccola fiaba che fa riflettere su temi come il significato delle abitudini e tradizioni di una volta, la città intesa come comunità... e appunto la città: tema del Concorso "Aranyvackor 2009"...
(Mostra a Budapest dal 7 al 24 maggio 2009 al Petőfi Irodalmi Múzeum.)

Pubblico qui sotto le prime bozze per il racconto di Angi.
Az első vázlatok Angi meséjéhez ebben a kicsi piszkos, agyonradírozott, gyűrött füzetben születtek. Eredetileg a "Sötétség"-et akartam illusztrálni (a manó, aki éjjel kötött sapkát borít a toronyra, nagyon megragadott). Az éjszaka, a sötétség, a csönd: csupa hozzám közel álló téma. Vakító holdfényt és havas tetőket képzeltem el.
De hiányzott az ember belőle. Nagyobb érzelmi töltést szerettem volna belevinni, így aztán átpártoltam a "Kemence" című meserészhez, ahol a felhőcipót evő és égbe emelkedő emberek szürreális képe alkalmat adott az emberábrázolásra.

4 commenti:

  1. Bellissima illustrazione.
    Ti sei ispirata a qualche racconto?

    RispondiElimina
  2. tiszta szívből gratulálok! ez volt az egyik kedvenc képem!

    RispondiElimina
  3. Csatlakozom a többiekhez én is: gyönyörű ez az illusztráció!

    RispondiElimina